A lóczysok – ismét a Dolomitokban2009. szeptember 7-12.
2009. szeptember 7. és 12. között iskolánk tanulói a Dolomitokban jártak. Túráztak a hegyekben, fürödtek a Garda-tóban, sétáltak Malcesine szűk utcáin, jártak Bolzanoban, ahol meglátogatták Ötzit.
Szeptember hetedikén reggel fél ötkor csörgött az ébresztőóra. Nagy izgalommal ugrottunk ki az ágyból és húztuk össze a hatalmas bőröndök cipzárját. A Lóczytól indultunk, itt már sok ismerős gyülekezett a kék busz mellett. Névsorolvasás, majd a busz lassan elindult Olaszország felé. A busz, mint minden évben, most is kacajoktól és horkolástól volt hangos.
Útközben megálltunk Ausztriában a Raggaschluchtnál, ahol a hosszú utazás után jó volt egy kis séta. Majd további kilométerek következtek a natzi szállás felé.
Minden napra más és más túrát szerveztek nekünk tanáraink, némelyik túraútvonalon még a bátorságunk is megingott. Vörös, rózsaszín, barnás, sőt időként kékbe hajló hegyeken, gyakran 2500-3000 méter magasságban jártunk.
Második nap egy „könnyű” túrával kezdtünk – legalábbis Laszip Ferenc és Pintér Lajos tanár urak szerint. Busszal utaztunk a Villnöss-völgybe, ahonnan gyalog indultunk a Kreuzjoch meghódítására. A völgyet az Odle-hegység határolja. Az Odle szépségét a különlegesen sűrű tagoltsága adja. A 12 kilométeres „séta” csak ízelítő volt a további napokra.
Következő napi gyalogtúránk a Lagazuoi csúcsra indult, ahol szó szerint vérfagyasztó élményekben volt részünk. A levegő hideg, csípős volt, alattunk több száz méteres mélység és mindössze egy keskeny turistaösvény vezetett a sziklába vágva. Ráadásul a szintkülönbséggel is meg kellett küzdenünk, hogy elérjük a 2795 méteres magasságot. Megtapasztaltuk, hogy a hegyről lejönni sem könnyű. A visszaúton 1250 méteres szintkülönbséget kellett megtennünk. A 18 km-es túra után igen fáradtan kászálódtunk fel a buszunkra. Ez a nap alaposan próbára tett bennünket.
Legjobban a negyedik napot élveztük, amikor nem csak kirándultunk, hanem meg is fürödtünk a Garda-tóban. Megkóstoltuk az igazi olasz pizzát és sétálgattunk Malcesine szűk utcáin. Így sikerült kipihennünk az előző nap fáradalmait.
Másnap a Latemar hegységhez utaztunk és az igen izgalmas Labirintus utat jártuk végig. Háztömbnyi méretű sziklák között-alatt vezetett az utunk. Végül a Carezza tóhoz értünk ki. Délután még elmentünk Bolzanoba és megnéztük az éppen nyitva tartó kiállítást Ötziről, a híres „múmiaemberről”.
Este szomorúan pakoltunk össze, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy ez volt táborozásunk utolsó estéje, és otthon újra várnak minket a szürke hétköznapok.
Szeptember 12-én kora reggel indultunk haza. Egy kis kitérővel elmentünk a Großglockner-csúcs felé. A Pasterze-gleccser megtekintése után folytattuk utunkat Balatonfüredre.
Kettős érzések keveredtek bennünk, mert sajnáltuk otthagyni azt a gyönyörű vidéket, viszont jólesett a szeretteinket ismét látni, és anya finom főztjét fogyasztani.
Szeretnénk köszönetet mondani Laszip Ferenc és Pintér Lajos tanár uraknak az út megszervezésért és a túravezetésért, valamint Laci bácsinak, sofőrünknek a biztonságos és kellemes utazásért.
Úgy gondoljuk – még így, több hét távlatából is – érdemes volt elmenni a túrára, és reméljük jövőre is részt vehetünk rajta, mert igaz Augusztinusz mondása:
„A világ egy könyv. Akik nem utaznak, azok csak egy oldalt tudnak elolvasni belőle.”
Martonosi Noémi 12.A
Tulln-Jugendcamp2009. július
Iskolánk kis csapata (Szabó Mercédesz, Baranyai Veronika, Horváth Viktória, Hutvágner Martin és Karl Lajosné tanárnő) 2009 nyarán egy hetet töltött a tullni nemzetközi táborban.
