Túratábor2010. augusztus 28. – szeptember 2.
2010. augusztus 28. és szeptember 2. között a Júliai Alpokban és az Adriai-tenger partvidékén jártak túrázóink.
A programban a hegyvidéki túrák mellett szerepelt pirani és velencei városnézés, valamint tengeri fürdőzés is.
Laszip Ferenc tanár úr által készített képek
Gólyatábor – 9. A2010. augusztus 29-30.
A tanévkezdés előtt 9. A osztályos gólyáink Balatoncsicsón táboroztak.
Markó Beáta tanárnő által készített képek.
Paks – nem bomba, erőmű …2010. február 4.
Egy valóságos Lóczys különítmény indult Paksra február 4-én, egy álmos csütörtök reggelen. Hosszú, félig sötétben, félig világosban megtett út után érkeztünk meg az atomerőmű parkolójába. Láng tanár úr rögtönzött fizikaórája után két csoportra oszlottunk. Az egyik csoport először megnézte a kiállítást, ahol csoportvezető rengeteg érdekes dolgot mutatott, pl. a ködkamrát, amire ha sugárzó tárgyakat helyezünk, azok felgyorsítják a kicsi, fekete, szivacsos anyag mozgását. Azt is megtudtuk, hogy az atomenergia misztikuma mögött nem egy időzített bomba áll a paksi erőmű szerepében, hanem országunk legkevésbé szennyező és legtöbb profitot termelő cége. Arról nem is beszélve, hogy az ország energiaellátásának 40%-át termeli.
Közben a másik csoport az erőműbe ment, oda, ahol a tényleges munka folyik. Itt megnézhettük a négy operátort, akik napi nyolc órát ülnek a villogó gombok mögött, felügyelnek, intézkednek, ha gond van. Utána magunkra öltöttük a kötelező védőöltözéket, ami egy piros kobakból és zöld füldugókból állt. Majd beléptünk az iszonyatos hangzavarba, a turbinák és szivattyúk termébe és mindezek mellett végig is sétálhattunk. De nem nyomhattunk meg egy piros gombot sem …
Ezután következett az, amire nem lehetett felkészülni. 33 méter magasra lépcsőztünk fel, beléptünk egy üvegfalú galériába, ahonnan láthattuk a medencéket és a fehér szkafanderes dolgozókat munka közben. Na jó, ők éppen festettek, a tényleges munkát a gépek végezték a reaktorban.
Ezzel véget ért a dolog izgalmas része, buszra szálltunk és meg sem álltunk Bátaapátiig, ahol a radioaktív hulladék tárolóban volt jelenésünk. Itt ismét két csoportra oszlottunk, védőfelszerelésbe bújtunk: kobak, gumicsizma és hozzá kiegészítőnek egy légzőkészülék, amit csak vészhelyzet esetén kellett volna használni. Az alagút (pontos nevén: Eszter Lejtősakna) bejáratánál a csoportvezetőnk bezárta az ajtót – pitty … pitty … pitty … bumm. Olyan volt, mint a filmekben: innen aztán élve nem jutunk ki. Majd végignéztünk 15 tablót, ami bemutatta a terveket, előkészületeket és a tároló jövőjét. Ha elkészülnek a földalatti termek is, rengeteg beton felhasználásával ide tüntetik el – szó szerint bebetonozzák – a radioaktív hulladékot. Bezárják a föld alá, snitt, kész, volt-nincs. Megtudtunk azt is, hogy a tervek szerint az első szállítmány 2012-ben érkezik (a munkálatok 2005-ben kezdődtek), addig formálják, robbantják az alagutakat, termeket. A föld alatt még moziztunk is egyet a nagy hidegben, megnéztünk két rövidfilmet a bánya életéről.
Egy óra bányajárás után indultunk is haza, este hat óra körül érkeztünk meg. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, alaposan elfáradtunk, viszont péntek reggel – a szokott időben – már mindannyian „sugárzó mosollyal” arcunkon jöttünk iskolába.
Tujder Tamara 12.A
